Zegan - ZTZ-96 távirányítós tank infra csatarendszerrel 1:32

Zegan - ZTZ-96 távirányítós tank. Kedveled a tankokat? Szeretnél egy tankcsata részese lenni? Ezzel a készlettel valóra válthatod álmod és mindezt egy mindenki számára biztonságos környezetben, kilőtt lövedékek nélkül is megteheted! Hogyan? A megoldás az infra csatarendszer! A készletben lévő 22,3 cm-es tank a távirányítóról vezérelve infra sugarakat képes kilőni. Ha ügyesen céloztunk és eltaláltuk az ellenfelünket, a tálálatot kapott tank érzékeli azt. Négy életerővel indulunk, minden találat egy életerő elvesztésével jár. A bekapott találatok során a jármű mozgásképessége folyamatosan csökken, így szimulálva egy valódi ütközetet. A negyedik elszenvedett lövés után harckocsink minden funkciója leáll, "ki van lőve"! A tankok 27 mHz-en működnek, de lehetőség van csatornát váltani, így két játékot is tudunk egyidejűleg használni. Remek szórakozás nyújt gyerekeknek és "felnőtt gyerekeknek" egyaránt!

Az infra csatához két darab Zegan gyártmányú tank szükséges!

A készletben az egyik leghíresebb modern kínai páncélos, a  ZTZ tank található.

Története

"A 99-es típus, más megnevezései még a ZTZ–99, illetve a VZ–123 a Kínai Népköztársaságban kifejlesztett és gyártott harmadik generációs harckocsi, amely jelenleg a kínai fegyveres erők legmodernebb harckocsija. A 2001-ben hadrendbe állított 99-es típust a China Northern Industries Group Corporation (CNGC) vállalat gyártja. A 99-es típus képességeit (tűzerő, védelem és mozgékonyság) tekintve felülmúlja a korábbi kínai fejlesztésű harckocsikat. Magas, körülbelül 2 millió dolláros ára miatt nem várható, hogy nagy mennyiségben fogják rendszerbe állítani (csupán a kínai hadsereg elit páncélos alakulatai alkalmazzák), a költséghatékonyság érdekében inkább a 99-es technológiai megoldásait felhasználva modernizálják a korábbi 96-os típusú harckocsikat. A lassan kiöregedő 59-es típusú harckocsi (amely a szovjet T–54 kínai változata) utódjának fejlesztését az 1970-es évek elején kezdték el, azonban a sikertelen 122-es típusú' közepesharckocsi-program miatt szinte azonnal meg is szakad. 1977 februárjában, válaszul arra, hogy a Szovjet Hadsereg T–72-es harckocsikat telepített a kínai határ közelébe, újraindították a programot. Ehhez harcászati-műszaki kritériumként azt határozták meg, hogy egy olyan, a német Leopard 2-n alapuló, 120 mm-es löveggel felszerelt harckocsit képzeltek el a kínai katonai vezetők, amelyekkel sikeresen szállhatnak szembe a szovjet T–72-esekkel.

1979-ben a fejlesztést végző 617. sz. gyár (jelenleg Belső-mongóliai Első Gépgyár) és a 201. sz. tervezőintézet' (jelenleg Észak-kínai Járműkutató Intézet) bemutatták a harckocsi – elsősorban a leendő harckocsi alakját bemutató – prototípusát, amely az 1224-es kódszámot kapta. A harckocsit 120 mm-es löveggel látták el, illetve német gyártmányú MB8V331tc41 dízelmotort építettek bele. A tesztek során elsősorban a harckocsi alakját és a motort tesztelték. Későbbiekben további két prototípust építettek, az 1226 és az 1226F2 jelzésű példányokat, amelyekbe már kínai gyártmányú, 1000 lóerős motort építettek be.

A fejlesztések azonban lassan haladtak, elsősorban az időközben felmerülő technológiai problémák miatt. Végül a kínaiak hadseregben 1981-ben hadrendbe állították az 59/69-es típusú harckocsik továbbfejlesztett változatát, a 88-as típust, amelyet 105 mm-es löveggel és brit tűzvezető rendszerrel láttak el (ez lett a kínai harckocsik második generációja).

A harmadik generációs harckocsit fejlesztő csoport eközben két részre szakadt. Az egyik egy szovjet mintán alapuló, 125 mm-es löveggel ellátott harckocsit képzelt el, míg a másik egy radikálisabb kialakítású, az izraeli Merkava formáját követő, 120 mm-es löveggel felszerelt változatot javasolt. A kínai vezetés – többek között a kisebb fejlesztési kockázat és az alacsonyabb költségek miatt – végül az előbbi mellett döntött, másrészt a kínai hadseregnek már volt tapasztalata a szovjet típusú harckocsik üzemeltetésében.

A harmadik generációs harckocsit az 1980-as évek közepén kezdte el fejleszteni a Kínai Északi Ipari Művek (angol rövidítéssel NORINCO), amely 1990-re készítette el az első prototípust, és még abban az évben el is kezdték a teszteket. Az Öbölháború után a kínaiak levontak néhány fontos tanulságot, például azt, hogy a prototípusnak nem lenne sok esélye a korszerű nyugati harckocsik ellen, ennek következtében néhány módosítást hajtottak végre. 1992-re újabb négy prototípust építettek meg. 1994-től elkezdték tesztelni a harckocsit különböző terepviszonyok között. A tesztek megerősítették, hogy a harckocsi megfelel az elvárásoknak, majd ezután 1996 decemberében néhány példányt átadtak a kínai hadseregnek tesztelés céljából.

1998-ban végül befejezték a próbákat, és ekkor a harckocsi megkapta a végső elnevezését, amely a ZTZ–98 (98-as típus) lett. Ennek ellenére a 98-ast sohasem állították hadrendbe, hanem továbbfejlesztették. A harckocsi elejét ERA páncélzattal erősítették meg, és erősebb, 1500 lóerős motort építettek be. Az új változat a ZTZ–99 (99-es típus) jelöléssel látták el. Az első 40 darabot 2001-ben adták át a kínai hadsereg alakulatainak."