WLToys - A110 MQ-9 Predator RC távirányítós repülő

A General Atomics MQ-9 Reaper idén ünnepli 10. születésnapját. Az MQ-1 Predator nagy testvérének is tekinthető Reaper 2001 februárjában repült először. A tervezés célja egy olyan drón létrehozása volt, amely új dimenziókat nyit az Unmanned Air Vechicle (UAV), vagyis a pilóta nélküli repülőgépek katonai alkalmazása terén.

Az MQ-9 elsődleges feladata a levegő-föld csapásmérő képesség biztosítása a szárazföldi műveletek számára. Erre a célra többféle mission kit (bevetési készlet) állítható össze, amelynek elemei lehetnek Hellfire levegő-föld rakéták, lézervezérlésű GBU-12 bombák, vagy műholdas irányítású GBU-38 bombák is. A Reaper 14 – 28 órás repülési ideje következtében a csapásmérés mellett stratégiai felderítésre is jól alkalmazható. Az első harci egység, amelynél az MQ-9-et rendszeresítették, a 42. Csapásmérő század volt 2007 márciusában, a Nevada állam-beli Creech Légibázison. Első éles bevetésükre 2007 októberében került sor Afganisztánban. Ebben az esetben a bevetés éles minősítése új értelmet nyer, hiszen a Reaper-ek harctéri irányítását az Egyesült Államokból végzik, sok ezer kilométeres távolságból (az UAV-ok földi kiszolgálása természetesen a műveleti terület közelében lévő bázison történik).

Az Egyesült Államok Légierejének MQ-9-esekkel felszerelt harci századok pilótái Nevadából, a Creech légibáziról, illetve az Új-Mexikó állambeli Holloman légi bázisról vezetik az UAV-kat.

Az MQ-9 irányítását két fő – az operátor, valamint a repülési környezetet elemző-figyelő segédtiszt – végzi. Esetenként egy hírszerző koordinátor is jelen van az irányítóegységben.

Az általuk küldött parancsok – manőverek, tüzelés, stb. – kb. 1.2 mp alatt jutnak el az Afganisztán felett repülő drone-hoz. Az operátor felszáll a harceszközzel, végrehajtja a bevetést, majd a leszállást követően átadja a Reaper-t a műveleti területen dolgozó kiszolgáló személyzet gondos kezeinek.

Nem mindennapi az MQ-9 operátorainak élete; nap közben pusztító fegyverrendszereket vezérelnek a világ másik oldaláról, este pedig – akár az egyszerű irodisták – autóba ülnek, és hazamennek családjukhoz. Másnap kezdődik minden, előröl.

Hadrendbe állítása óta az MQ-9 Reaper – a harctéri alkalmazáson túl – számos területen megállta a helyét. Az Egyesült Államok Légierején (USAF) kívül a haditengerészet (US NAVY), a NASA és a belbiztonsági erők (Homeland Security) is használnak MQ-9-eseket.

2010 decemberében az USAF 57 Reaper-rel rendelkezett, de ezt a számot rövid idő belül további 272 harceszközzel kívánják megtoldani. Európában is hódít a típus: jelenleg az Egyesült Királyság és Olaszország is rendszerben tartja a Reaper-t, Törökország pedig a közeljövőben csatlakozik a Reaper-klubhoz (kezdetben 4 MQ-9-cel és 3 irányító központtal).

Műszaki adatok tekintetében az MQ-9 Reaper impozáns mutatókkal rendelkezik. Több mint 900 lóerős, turbo-propelleres motorja majdnem tízszer erősebb, mint a Predator hajtóműve.

Hossza 11, szárnyfesztávolsága 20 méter. Önsúlya 2223 kg, a felszálló-tömege teljes terheléssel megközelítheti az 5 tonnát. Maximális sebessége 482 km/h, bevetési ideje terheléstől függően 14-28 óra között mozog. Egy MQ-9-es ára – a megfelelő szenzorokkal – kb. 10, 5 millió dollárt tesz ki.